Deklaráció
Változók deklarálása
A deklarációs rész lehetőleg a blokk (ciklus, eljárás, osztály) elején szerepeljen. (Pascalban nem is lehet máshol.) Érdemes
megemlíteni, hogy a fontosabb (általában globális) változókat célszerű külön sorokba írni, mivel elősegíti kommentezést.
Fontos továbbá az azonnali inicializácó. Sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat, ha változóinknak rögtön értéket adunk:
ha később el is felejtenénk, nem fagyna le a program, legfeljebb rossz értékkel számolna.
Elnevezési szabályok
Változók, függvények, osztályok esetén különösen fontos szerepe van a jó elnevezésnek. Ügyeljünk arra, hogy valaminek a neve
alapján következtetni lehessen annak a feladatára is (beszédes név). Ha szükséges, inkább legyen hosszú egy változó neve, mint túl
rövid. Általában csak ciklusváltozók esetén használunk egy karakteres neveket. Ne ijedjünk meg akár a 15-20 karakter hosszú nevektől
sem! Nagyobb projektek esetén ugyanis elkerülhetetlenek.
A következőkben a nevek kis- és nagybetűs szabályairól lesz szó. (C-ben, illetve C++-ban kicsit mások a szabályok).
Pascal casing
A kifejezés minden egyes szavát nagybetűvel kezdjük: TesztProgram, Beolvas, HosszuFuggvenyNev.
Eljárásoknál, függvényeknél, osztályoknál, stb. használják.
Camel casing
Hasonló a Pascal casinghez, kivéve, hogy az első karaktert kisbetűvel kezdjük: ciklusValtozo, vanErtek.
Változóknál, paramétereknél használják. Javaban a metódusok neveinél is ezt alkalmazzák.
Nagybetűs
A nevet csupa nagybetűkkel kell írni: E, PI, SAJATDEFINICIO.
Ritkán használják. Egy és két karakteres konstansoknál, illetve definícióknál fordul elő.
