2. óra
2005. 10. 11. (Fehér Gábor)
Programozási stílus
Gyakran tapasztalhattuk, hogy egy algoritmus kitalálása után a konkrét program elkészítése nagyrészt hibák keresésével, debuggolással telik.
Sokat segíthetünk ezen, ha már a írás közben, előre felkészülünk rá, hogy a program egyes részeit a hibák keresése közben könnyen, gyorsan átláthassuk. Ehhez a programot logikusan tagolva, szépen rendezve kell megírni. (Ebből következik, hogy a programot mindig logikusan tagolva és szépen rendezve kell megírni, debuggolás ugyanis mindig lesz..)
Természetesen ezek erősen szubjektív fogalmak, mindenkinek magának kell kialakítania a stílusát. Többféle elterjedt stílus létezik, ezek közül bármelyik használható részben is vagy egészben is. Nagyon fontos viszont az, hogy sose valamilyen elvont szépségideált próbáljunk követni, hanem a fő célok a könnyű átláthatóság, az egyszerűség és az érthetőség legyenek. Előfordulhat, hogy ehhez helyenként többet, vagy "feleslegesen" is kell gépelnünk: ez a pluszmunka helyes stílus esetén szinte mindig megtérül. Ne féljünk kísérletezni és változtatni!
A stílus alkalmazásának többféle szintje van: Figyelnünk kell a szintakikai elemek (parancsok, vezérlőszerkezetek, stb.) rendezett használatára, de egy magasabb szinten a teljes program átlátható struktúrálására is (pl. eljárásokra bontás, adatszerkezetek, ...). Mindezeknek többféle fokozata is alkalmazható: egy versenyen például később fogunk újrastruktúrálni egy csúnya eljárást, mint egy többszemélyes nagy projektben. Előbb utóbb viszont mindkét esetben megéri, mert az ilyen és ehhez hasonló tevékenységek segítenek megérteni a kódot és felszínre hozni a hibákat.
Ezekkel kapcsolatban Tihanyi Balázs gyűjtött össze széleskörben alkalmazott stílusokat, jól bevált módszerket, hasznos tanácsokat, és ökölszabályokat egy cikkben: