Tabulálás
Behúzás mérete
A legtöbb programozási nyelvben nem szükséges bekezdésekben írni a kódot; az egész programot akár egy sorba is
írhatjuk, bár teljesen felesleges. Igyekezzünk minden egyes utasítást külön sorba írni. Ezen kívül szükség van még arra
is, hogy az összetartozó kódrészleteket (pl. ciklusok) könnyen felismerhessük. Erre szolgálnak a behúzások.
A behúzások mérete 2 karaktertől 8-ig terjedhetnek (általában 4 az ideális). Ennél kisebb vagy nagyobb nemigen
ajánlott. A behúzáshoz használjuk mindig a tabulátor billentyűt. Az egyes fejlesztői környezetek át tudják alakítani a
tabulátorokat szóközökké. Ízlés dolga ennek használata.
Hosszú sorok törése
Egy forráskódban a sorok hosszának elviekben nincsen maximális értéke. Turbo Pascalban egy sorba 1023 karakter fér
ki. Mégis, a legtöbb esetben 200 karakter bőven elegendő erre a célra. Azonban a legtöbb programozó egyetért abban, hogy
a 80 karakternél hosszabb sorokat szét kell választani több részre.
A sorok szétválasztásának szabálya a következő:
Vesszők, illetve műveleti jelek után új sort kezdünk, majd a további részt a hozzá tartozó kifejezéssel azonos
szinten beljebb kezdjük:
HosszuFuggvenyHivas(param1, param2,
param3, param4);
szam1 := a * b / (c + d + e) +
f * g;
szam2 := a * b / (c + d +
e) + f * g;
FIGYELEM! A levágott utasításrészeket itt szóközökkel és nem tabulátorral kell beljebb húzni, mivel a tabulátor nem
fix hosszúságú.
Az utasítás zárójelek helyzete
Az utasítás zárójelek egy adott blokkot zárnak közre, amelyben több utasítás található. Ennek a Pascal nyelvben a
Begin-End páros, a C típusú nyelvekben pedig a kapcsos zárójelek felelnek meg:
if (feltetel)
{
utasitas1;
utasitas2;
...
}
If feltetel Then
Begin
utasitas1;
utasitas2;
...
End;
Megj.: Általában egysoros utasítás esetén nem érdemes őket kitenni.
A továbbiakban megnézzük a zárójelpárok helyzetének C nyelvben kialakított főbb stílusait. (Pascalban is
megengedettek hasonló megvalósítások.)
BSD/Allman stílus
Az első zárójel az utasítást követő sorban, a második pedig a blokkot követő sorban helyezkedik el, az utasítással
megegyező behúzással:
if (kifejezes)
{
utasitasok;
...
}
Előnye, hogy a belső utasítások teljesen elkülönülnek a többi résztől. Hátránya, hogy több helyet foglal el.
K&R stílus
Kernighan és Ritchie "A C programozási nyelv" című könyvében szerepel ez a stílus. Nagyon hasonló az előzőhöz azzal a
különbséggel, hogy olyan utasítások után, mint az if, for, while, stb. a nyitó zárójel az őt
megelőző utasítással egy sorban helyezkedik el:
void Eljaras(void)
{
if (kifejezes2) {
utasitasok;
...
} else {
utasitasok;
...
}
}
Kevésbé általános stílus, annak ellére, hogy a Unix illetve Linux kernelt is ebben a formában írták.
GNU stílus
A GNU stílus nagyon hasonlít a BSD-hez, viszont itt az utasítás zárójelek egy fél behúzásnyival beljebb helyezkednek
el:
while (feltetel)
{
utasitasok;
...
}
Ezen kívül természetesen számtalan stílus létezik még. Mindenki válassza ki a saját ízlésének megfelelőt. A
legfontosabb, hogy lehetőleg egy programon belül mindvégig ugyanazt a stílust használjuk.
