NézetNyomtat

Deklaráció

Deklaráció

Változók deklarálása

A deklarációs rész lehetőleg a blokk (ciklus, eljárás, osztály) elején szerepeljen. (Pascalban nem is lehet máshol.) Érdemes megemlíteni, hogy a fontosabb (általában globális) változókat célszerű külön sorokba írni, mivel elősegíti kommentezést.
Fontos továbbá az azonnali inicializácó. Sok kellemetlenségtől kímélhetjük meg magunkat, ha változóinknak rögtön értéket adunk: ha később el is felejtenénk, nem fagyna le a program, legfeljebb rossz értékkel számolna.

Elnevezési szabályok

Változók, függvények, osztályok esetén különösen fontos szerepe van a jó elnevezésnek. Ügyeljünk arra, hogy valaminek a neve alapján következtetni lehessen annak a feladatára is (beszédes név). Ha szükséges, inkább legyen hosszú egy változó neve, mint túl rövid. Általában csak ciklusváltozók esetén használunk egy karakteres neveket. Ne ijedjünk meg akár a 15-20 karakter hosszú nevektől sem! Nagyobb projektek esetén ugyanis elkerülhetetlenek.
A következőkben a nevek kis- és nagybetűs szabályairól lesz szó. (C-ben, illetve C++-ban kicsit mások a szabályok).

Pascal casing

A kifejezés minden egyes szavát nagybetűvel kezdjük: TesztProgram, Beolvas, HosszuFuggvenyNev.
Eljárásoknál, függvényeknél, osztályoknál, stb. használják.

Camel casing

Hasonló a Pascal casinghez, kivéve, hogy az első karaktert kisbetűvel kezdjük: ciklusValtozo, vanErtek.
Változóknál, paramétereknél használják. Javaban a metódusok neveinél is ezt alkalmazzák.

Nagybetűs

A nevet csupa nagybetűkkel kell írni: E, PI, SAJATDEFINICIO.
Ritkán használják. Egy és két karakteres konstansoknál, illetve definícióknál fordul elő.